Mc_Chipp blogja

Schmitt Pál, az egykori dr. Schmitt Pál a köztársaság nélküli köztársasági elnök lemondott. Egy epizód véget ért a Fidesz 2010 óta tartó thriller sorozatában. Minden rész végén kell egy összefoglaló, egy mérleg, hogy mi mennyibe került.

 Az összegzést két részre kell választani. A lemondáshoz vezető út bőségesen tartalmaz áldozatokat. Elsőként hazánk presztízsvesztése. A nemzetközi média hetekig beszélt arról, hogy egy köztörvényes csaló az elnök. Egy világ nevetett rajtunk. A kormányzat persze kiállt az elnök mellett. A pártfegyelem mást nem diktálhat, a betyárbecsület létezik. Létezik egy bizonyos pontig. Véleményem szerint Schmitt számára már egy ideje nagyon terhes az elnöki megbízatás. Ment volna ő előbb is, de gazdája nem engedte. Nem engedte, hiszen politikai érdeke mást diktált. A politikai érdek azt diktálta, hogy az emberek rágják ezt a gumicsontot, addig folynak a dolgok a háttérben. Érdekes, hogy nincs felháborodás az ügyben, hogy a médiahatóság korlátozza az internet szabadságát. Nem beszélünk arról, hogy egy állatorvos hány százmilliót kap, az értelmesen megszólalni nem tudó Németh Lászlóné tanácsadójaként. A lemondás az ország lejáratásába került, egyetlen ember miatt, és az nem Schmitt. Orbán miatt, hiszen nem engedte neki, hogy eltűnjön. Hivatkoznak persze az alaptörvényre, hogy a köztársaság elnöke sérthetetlen, de egy felelősen gondolkodó kormányzó erő már régen lépett volna.

Nem elhanyagolható az a tény se, hogy a magyar akadémiai címeket a nemzet aláíró gépe a kormány és maga szintjére derogálta, bóvli kategóriába! Ez után nem mondja olyan szívesen az ember, hogy akármilyen címe van, mivel egyből mindenki hozzá kezdi hasonlítani, és egy csalóra nem szívesen hasonlít senki. Lehet persze azt mondani, hogy az akkori törvények, de kérdem én: ha elég volt összefénymásolni 240 oldalt, 10 oldal saját gondolatot írni akkoriban, akkor miért nem lett mindenki doktor? A dolgozata 24/25-ét nem ő írta, és ez bizony több a mennyei kétharmadnál is. Kérem tisztelettel, ezen kell elgondolkodni!

A lemondás után is annyit nyer az ország, hogy nem egy volt sportoló fogja képviselni, aki 240 oldalból 10 oldal saját gondolatot tudott összeollózni. Ez nem kis dolog, azonban el kell azon is gondolkozni, hogy mennyibe is fog kerülni az államnak a csaló eltartása. Nem lesz olcsó! Ugyanis az alaptörvényt még januárban módosították, mely szerint nem kell kitölteni a ciklus felét sem, akkor is járnak neki azok a juttatások, melyeket a többi elnök megkapott. Mik ezek a juttatások? Havonta 1,5 millió Ft „elnöki nyugdíj”, két személyes titkárság, minden kiadás fedezése, autó sofőrrel, VIP egészségügyi ellátás. Ez nem kevés terhet ró havonta az adófizetőkre. Úgy tudna Schmitt Pál egy maréknyi méltóságot megőrizni, ha ezekről a javakról lemondana, ugyanis az ő két éves regnálása nevezhető mindennek, csak eredményesnek nem.

Az egész a helyesírással kezdődött. Miután kiderült, hogy a magyar nyelv védelmezője nem tud helyesen írni, az államfő kiérdemelte a Nemzet tolla címet. Ezután létrehozott egy magáról elnevezett kitüntetést, és gyorsan ki is osztotta azt néhány embernek. Értem én, hogy idős bácsi, amolyan nagypapa-féle, meg csoportban a nyakára esett egy aranyérem a kispadon, de ettől még nem kéne olyan titulusra emelni, ahová nem alkalmas. Ezt egyébként például Kövér László is kijelentette annak idején. Most ő is örülhet, hiszen a Sándor palotába költözhet, csak arra kell figyelnie, Hofit idézve, hogy ne folyjon a sz*r a szájából.

Schmitt érezte, hogy kezdenek kicsúszni a kezéből a dolgok, mi több a gazdája kezéből. Miután elszabadultak az indulatok és a SOTE a miniszter válasza nyomán megfosztotta a kisdoktori címétől, arról kezdett el beszélni, hogy nem hallgatták meg. Aztán előkerült egy meghívó, melyen személyesen őt invitálják a bizottság elé, és ha esetleg az időpont nem jó, akkor mondjon más időpontot. ezután más érve nem maradt, elkezdett mutogatni az egyetemre, amit az első interjújában tett kijelentése alapján igazán nem akar bántani, hogy ők nem vehették volna el a címét, hanem az akkreditációs tanács lett volna erre jogosult. Aztán akkreditációs tanács elnöke gyorsan reagált, és közölte, hogy nekik nem hatáskörük elvenni a címet, esetleg a miniszteré. A Nemzeti Erőforrás Miniszter pedig egy korábbi döntése nyomán, szintén paragrafusokra hivatkozva visszatolta a szenátus elé a döntést. Így már tényleg nem maradt más lehetőség Schmittnek, távoznia kellett. Búcsúztatóbeszédében aztán még kommunistázott egy jót, mert szerinte a nemzetközi sajtót irányító MSZP tehet mindenről, meg elmondta, hogy nem magának, valójában a szüleinek szerezte a címét. Majdnem elsírtam magam, komolyan mondom filmbe illő jelent lett volna.

A nagy ünneplésben nem szabad azonban megfeledkezni a parlamenti pártok reakcióiról sem. Az ellenzék üdvözölte persze a lemondást, és akkor jött a hódmezővásárhelyi bankár, Lázár János. Ő persze kioktatott mindenkit, hogy nem törődnek a Pál lelkével, aki most biztos nézi a TV-t, és milyen rosszul érzi magát. Ja, kérem! Tetszett volna tanulni annak idején rendesen! Nem mellékesen a doktori visszavonását Lázár hazugságnak nevezte, ezzel csak egy egyetem szenátusát sértette meg, de nála ez biztos belefér.

Nem szokásom, de játszunk el a gondolattal. Mi lett volna, ha nem használja a doktori címét Pali, ha már egyszer tudta, hogy lett. Akkor talán soha nem derül rá fény! Érdemes még azt megrágni egyébként, hogy mi van azokkal a törvényekkel, többek között az alaptörvénnyel, melyet dr. Schmitt Pálként szentesített? Ez már egy másik blog lesz!