Örömhírről értesültem a minap! Gondolataim nem csak a hasonló gondolkodásúak olvassák, hanem azok is, akik a másik oldalon állnak. Egy újságban megjelent cikkemre érkezett egy vélemény.
A vélemény alább olvasható:
Mielőtt belemennék a reagálás elemzésébe, nézzük meg, hogy kulturált, értelmes emberek hogyan vitáznak, mi is az a vita. A vita során a felek érveket fogalmaznak meg egy állítás mellett vagy ellen. Ebből a meghatározásból, ami egyébként a nyelvtan könyvekben is megtalálható, világosan kitűnik, hogy a véleménynek tartalmaznia kell legalább egy épkézláb ellenérvet a cikk tartalmát illetően. Persze ez csak akkor fordul elő, ha értelmes vitáról beszélünk.
A vélemény írója kapásból egy olyan állítással kezd, ami a cikkben nem szerepel, sőt a cikk címét is rosszul idézi! A Kapolyi-féle szerződésekkel kapcsolatosan egy szó nincs a cikkben. Ezt nevezik úgy, hogy terelés. Ha valamire nem tudok mondani semmit, akkor vagy csöndben vagyok, vagy rosszabb esetben elkezdek mellébeszélni. Sajnos a vélemény írója az utóbbi megoldást választotta, kétségkívül ehhez kevesebb intelligencia kell.
A szerző nevét illetően a vélemény írójának tisztában kéne lennie azzal, hogy mi jár ma annak, aki vállalja a nevét egy hatalommal szembeni kritikával kapcsolatban. Nem kezdem el sorolni, hogy hány embert rúgtak ki azért, mert a rokona MSZP-s politikus, de azon is elgondolkodhatna a vélemény írója, hogy milyen „üzenettel” bír az, hogy az állami (elméletileg független) média alkalmazottainak megtiltották a politikai tartalmú kommentezést az interneten (szabadidejükben!!). Ha ezen elgondolkodik a vélemény írója, akkor rájöhet arra, hogy miért nem vállalja a cikk írója a nevét. De ha már itt tartunk! Az oroszlányi honlapon például nem hemzsegnek a szerzők a cikkek alatt. Ki vállalja a felelősséget érte? A polgármester. A Fidesz honlapon? A Fidesz elnöke. Egyébként ez a gyakorlat az újságírásban abszolút nem idegen, létezik a felelős szerkesztő, aki az összes megjelent cikkhez adja a nevét, ha úgy tetszik.
Az utolsó mondatban lévő idézőjeles szerző megnevezést kikérem magamnak. A vélemény írójával szemben például tisztában vagyok azzal, hogy az új gondolatot új bekezdésben kezdjük. A „polgármester gyerekeivel foglalkozik” megfogalmazás pedig erősen túlzó. Ugyanis a gyerekeket nem én vittem fel az éjszakába nyúló kalandra, hanem az édesapjuk. Én pusztán azt teszem szóvá, hogy én bizony még párt parancsra sem vinném el a gyermekeimet egy ilyen megmozdulásra, mert 2006 óta tudjuk, hogy bármiből bármi lehet!
(Így lesz valakiből hivatali "dada" :D)
A vélemény szerzőjének egyébként ajánlom figyelmébe, hogy az ő titulusában bizony a pártoskodás nem éppen gusztusos dolog. Neki kéne lenni annak az embernek, aki politikailag semlegesen felemeli a szavát a képviseltjeire bizony káros törvényekkel szemben. Mert lehet a bánya megmenekült, de meg kéne kérdezni az energetikai szakértőket, hogy egy tervezett bioerőműbe hány tonna szén kell? Mert lehet, pár év múlva nem kell a 16 tonna se!
Úgy érzem, ha a cikkre ilyen minőségben válaszol valaki, ennyi érvet tud felhozni, akkor bizony recseg az a szekér, nem is kicsit! A vélemény kommentje pedig két dolgot bizonyíthat:
Vagy nem tudja, hogy kit hívott telefonon, vagy hazudik. A körökből kiindulva, ahol mozog, inkább az utóbbira tenném a voksom! A cikk szerzőjének neve egyébként nem titok, úgy hívják, hogy McChipp!! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.